„Én ezt biztosan nem így fogom csinálni.”

Sok szülő fogalmazza meg ezt a mondatot még jóval azelőtt, hogy gyermeke születne. Megfogadja, hogy türelmesebb lesz, többet beszélget majd a gyerekével, nem emeli fel a hangját, illetve nem ismétli meg azokat a helyzeteket, amelyek neki fájdalmat okoztak gyerekként.

Aztán egyszer csak elérkezik egy fáradt délután. A sokadik kérdés, a kialvatlanság, a munkahelyi stressz, vagy egy nehéz nap után kicsúszik a száján egy mondat. Méghozzá ugyanaz a mondat, ugyanazzal a hangsúllyal. Talán még ugyanazzal a tekintettel is, amelyet egykor ő kapott a saját szüleitől.

Ez a felismerés sok szülőben bűntudatot kelt. Pedig valójában nem azt bizonyítja, hogy rossz szülő lenne, sokkal inkább, hogy a gyerekkorunkból hozott minták sokkal mélyebben működnek bennünk, mint azt elsőre gondolnánk.

Vannak mondatok, amelyek szinte észrevétlenül öröklődnek egyik generációról a másikra. Gyakran csak akkor döbbenünk rá erre, amikor kimondjuk őket és hirtelen felismerjük: ezt annak idején édesanyánk, vagy édesapánk mondta nekünk.

Nem azért ismételjük őket, mert egyetértünk velük, hanem mert ezek váltak automatikus reakcióvá. Feszültség alatt az agyunk sokszor nem új megoldásokat keres, hanem a régi, jól bejáratott mintákhoz nyúl vissza.

Előfordul, hogy a gyermeked viselkedése nem önmagában vált ki belőled erős érzelmeket, hanem azért, mert valami régi élményt érint meg benned. Egy visszabeszélés, egy dac, továbbá egy hangnem olyan érzéseket aktiválhat, amelyek valójában a saját gyerekkorodból származnak.

Ilyenkor könnyen úgy érezheted; elveszíted a türelmedet, miközben valójában nemcsak a jelen helyzetre reagálsz, hanem a múltadból hozott tapasztalatokra is.

Számos szülő pontosan tudja, hogyan szeretne jelen lenni a gyermeke életében, mégis előfordul, hogy este rossz érzéssel gondol vissza a nap eseményeire. Nem azért, mert nem szereti a gyermekét, inkább mert a fáradtság, a stressz vagy a túlterheltség hatására automatikusan működni kezd egy régi minta.

A bűntudat önmagában azonban nem hoz változást. A változás ott kezdődik, amikor a hibáztatás helyett kíváncsisággal kezdünk ránézni arra mi történik bennünk.

Ez talán a legerősebb jele annak, hogy nem pusztán akaraterőről van szó. Amennyiben ugyanazok a helyzetek ismétlődnek, hiába a jó szándék, ilyenkor valószínűleg egy mélyebben gyökerező működési minta irányítja a reakcióidat.

Mindez nem azt jelenti, hogy ezen ne lehetne változtatni – éppen ellenkezőleg. A felismerés az első és egyben legfontosabb lépés afelé, hogy ne automatikusan ismételd tovább azt, amit egykor te is megtapasztaltál.

A generációs minták nem azért öröklődnek tovább, mert a szülők rosszat akarnak a gyermekeiknek. Azért ismétlődnek, mert ismerősek. Biztonságosnak tűnnek, még akkor is, ha valójában fájdalmat okoztak.

A jó hír azonban az, hogy ami tanult működés, azon lehet változtatni. Nem egyik napról a másikra, és nem úgy, hogy soha többé nem hibázol. Sokkal inkább úgy, hogy egyre többször veszed észre, mi történik benned, és idővel már nem a múltad, hanem a tudatos döntéseid irányítják a szülői reakcióidat.

Nem tökéletes szülővé kell válnod, elég, ha egyre inkább jelen tudsz lenni a saját gyermeked mellett – úgy, hogy közben önmagadat is jobban megismered.

Nem kell belenyugodnod abba, hogy ugyanazokat a mintákat add tovább, amelyeket Te is átéltél. A változás lehetséges, sokszor sokkal közelebb van, mint elsőre gondolnád – különösen akkor, ha megfelelő szakmai támogatással indulsz el ezen az úton.

Ezért, ha olvasás közben többször is magadra ismertél, valószínűleg az nem véletlen. A coaching folyamatban együtt dolgozunk azon, hogy ne csak megértsd, miért ismétlődnek ezek a helyzetek, hanem olyan működési módokat alakíts ki, amelyek hosszú távon is változást hozhatnak a családotok életébe.

Hívj (+36 20 585 4898), vagy írj üzenetet (lelekpegazus@gmail.com) egy díjmentes 30 perces konzultációért!