Lassan vége a nyárnak- előkerülnek a táskák, a füzetek, a tornazsákok, elkezdődik a tanszerek beszerzése és egyre többször kerül szóba, hogy hamarosan újra kezdődik az óvoda, vagy az iskola.

Mi szülők ilyenkor természetesen elsősorban a gyakorlati dolgokra figyelünk.

• Mikor kell visszaállítani a korábbi lefekvési időt?

• Megvan-e minden felszerelés?

• Kényelmes lesz-e az új cipő?

• Hogyan fog felkelni a nyári, lazább napok után?

Ezek mind fontos kérdések, van azonban valami, amire sokszor kevesebb figyelem jut: vajon lelkileg is készen áll-e a gyermek arra, hogy valami új kezdődik?

Mert az óvoda- vagy iskolakezdés nem csupán annyit jelent, hogy egy adott reggelen fel kell kelni, felöltözni és elindulni. A gyermek számára ez egy változás, amelyben újra meg kell találnia a helyét, alkalmazkodnia kell a megváltozott napirendhez, találkoznia kell a társaival és lehetnek olyan helyzetek is, amelyekről még nem tudja pontosan, hogyan fogja kezelni őket.

A gyerekek ezt nagyon különbözően élik meg. Van, aki már alig várja, hogy találkozzon a barátaival, izgatottan készül az új tanévre. Más inkább húzza az időt, amikor szóba kerül az iskola és legszívesebben még egy hónapig nyaralna. Olyan gyermek is van, aki látszólag egyáltalán nem foglalkozik vele, közben pedig rengeteg kérdés dolgozik benne.

Éppen ezért nem biztos, hogy mindig az a legjobb kiindulópont, ha mi akarjuk elmondani neki, hogyan fog zajlani minden. Néha fontosabb, hogy először meghallgassuk, ő hogyan gondol erre az egészre.

Mit vár az új tanévtől? Mi az, amit szeret benne? Van valami, amitől tart? Van olyan helyzet, amitől már most összeszorul a gyomra? Mi az, amit még nehéz elképzelnie?

Ezekről nem kell feltétlenül egyetlen nagy beszélgetésben mindent megtudnunk. Sőt, sokszor egy hosszú, komoly „na, beszéljük meg az iskolakezdést” helyett sokkal természetesebb, ha egy séta, egy esti összebújás vagy éppen a tanszerek pakolása közben kerülnek elő ezek a témák.

És az sem baj, ha a gyermekünknek vannak kérdései, amelyekre mi sem tudjuk azonnal a választ. Nem kell minden bizonytalanságot megszüntetnünk ahhoz, hogy biztonságot adjunk neki. Sokszor éppen az segít a legtöbbet, ha azt érzi: a bizonytalanságával együtt is rendben van, és nincs egyedül vele.

Van azonban még valami, amire érdemes odafigyelni.

A gyerekek nagyon érzékenyen figyelik a szüleiket – nemcsak azt hallják meg, amit mondunk nekik, hanem azt is érzékelik, ahogyan mi viszonyulunk az előttük álló változáshoz.

Ha minden nap arról beszélünk mennyire nehéz lesz újra korán kelni, mennyi mindenre kell majd figyelni, milyen szigorú lesz a tanár, vagy hogy „jaj, de gyorsan elment a nyár”, akkor könnyen lehet, hogy a gyermekben is erősödni kezd az érzés: valami nehéz és félelmetes dolog közeleg.

Természetesen nem kell úgy tenni, mintha minden tökéletes lenne. Az iskola valóban hozhat nehézségeket, illetve az óvodába való visszatérés sem mindig egyszerű. A cél nem az, hogy a gyermekünket mesterségesen megnyugtassuk, hanem hogy olyan üzenetet kapjon tőlünk, amelyből azt érzi: lehetnek nehéz pillanatok, de képes leszel megbirkózni velük. Ez sokkal többet adhat neki, mint az, ha minden tanszert időben beszereztünk.

Az iskolakezdésre tehát nemcsak a gyereknek kell felkészülnie. A szülőnek is érdemes végiggondolnia, milyen érzéseket visz be ebbe az új időszakba. Amennyiben mi magunk szorongunk, aggódunk, vagy előre félünk attól, hogyan fog majd teljesíteni, hogyan fog beilleszkedni, lesznek-e barátai, hogyan boldogul majd a tanulással, azt a gyermek sokszor akkor is érzékeli, ha egyetlen szót sem mondunk róla.

Talán ezért is érdemes az iskolakezdés előtti hetekben nemcsak a napirendet visszaállítani, hanem egy kicsit egymásra is figyelni;

• Nem kell mindent előre megoldani.

• Nem kell minden kérdésre tudni a választ.

• És nem kell attól sem megijedni, ha a gyermekünk nem ugyanúgy várja az iskolát, ahogyan mi elképzeltük.

Elég, ha van lehetősége beszélni róla, kérdezni, elmondani a félelmeit miközben azt érzi számíthat ránk.

Az óvoda- és iskolakezdés egy új fejezet. Lehet benne izgalom, kíváncsiság, öröm és bizonytalanság is. A cél nem az, hogy ezeket az érzéseket eltüntessük, hanem hogy a gyermek megtanulja: az új helyzetekkel is meg lehet küzdeni.

Ha pedig szülőként bizonytalan vagy abban, hogyan készítsd fel a gyermekedet úgy, hogy közben ne növeld benne a feszültséget, ebben nem kell egyedül kitalálnod, mi működhet nálatok. A coaching folyamatban abban tudlak támogatni, hogy jobban megértsd, mi állhat a gyermeked reakciói mögött és megtaláld azokat a hétköznapi eszközöket, amelyekkel könnyebbé tehetitek számára és magad számára is ezt az átmeneti időszakot.

Amennyiben szeretnéd átbeszélni, nálatok mire lenne érdemes figyelni, hívj a +36 20 585 4898-as számon, vagy írj üzenetet egy díjmentes 30 perces ismerkedő beszélgetésért.