Sokan úgy gondolják, egy kapcsolat addig van biztonságban, amíg nincsenek komoly viták, ha nincs kiabálás, sértődés, vagy ajtócsapkodás, akkor biztosan minden rendben van. A valóság azonban gyakran egészen más képet mutat.

Számos párkapcsolatban nem a konfliktusok jelentik a legnagyobb veszélyt, hanem amikor a két ember lassan és szinte észrevétlenül eltávolodik egymástól. Nem történik nagy összeveszés, nincs drámai szakítási szándék, egyszerűen csak egyre kevesebb lesz a valódi beszélgetés.

A napi kommunikáció megmarad, de szinte kizárólag a feladatokról szól:

• ki megy a gyerekért,

• mit kell vásárolni,

• mikor érkezik a szerelő,

• hogyan alakul a következő hét programja.

Közben észrevétlenül eltűnnek azok a pillanatok, amelyek korábban összekötötték a feleket. Már nem meséljük el, mi történt velünk napközben, nem osztjuk meg a gondolatainkat, az örömeinket vagy a bizonytalanságainkat. Nem azért, mert nem lenne mondanivalónk, hanem mert a hétköznapok sodrásában maga a kapcsolat egyre inkább háttérbe szorul.

Sok pár ilyenkor nem haragot érez egymás iránt – éppen ez teszi nehézzé felismerni a problémát.

A másik nem idegesít különösebben, nincsenek folyamatos konfliktusok, mégis megjelenik egy furcsa hiányérzet – mintha már nem ugyanabban az érzelmi térben élnének, – mintha inkább a családi élet működtetésének társai lennének, mint egymás bizalmasai.

A csendes eltávolodás ritkán tudatos döntés eredménye, sokkal inkább annak a következménye, hogy a figyelmünket hosszú időn keresztül más dolgok kötik le.

A munkahelyi elvárások, a gyerekek körüli feladatok, az állandó időhiány és a folyamatos megfelelési kényszer mind-mind elvesznek abból az energiából, amelyet korábban a kapcsolatra fordítottunk. Mire pedig valaki megáll egy pillanatra és körbenéz, gyakran azt veszi észre, hogy már nem tudja pontosan, mi foglalkoztatja a párját, mitől szorong, mire vágyik vagy minek örül mostanában.

Éppen ezért talán nem is az a legfontosabb kérdés, hogy szeretjük-e még egymást. Sokkal inkább az, hogy ismerjük-e még egymást.

Tudjuk-e, mi zajlik a másik belső világában, vagy csupán a napi feladatok szintjén kapcsolódunk egymáshoz?

Nem azért távolodunk el, mert egyik napról a másikra megszűnik a szeretet, hanem mert elmaradnak azok az apró kapcsolódások, amelyek életben tartják a kapcsolatot. Egy figyelmes kérdés, egy őszinte beszélgetés vagy néhány nyugodt perc együtt sokszor többet jelent, mint gondolnánk.

A legtöbb pár nem egyetlen nagy lépéssel kerül távol egymástól, hanem sok apró, észrevétlen mozzanat következtében. Ugyanakkor a közeledés is hasonló módon történik. Nem feltétlenül nagy gesztusokkal kezdődik, hanem azzal, hogy újra kíváncsiak leszünk egymásra, és időt szánunk arra, hogy

Ha úgy érzed, a kapcsolatotokban nem a konfliktusok, hanem a csend kezd egyre nagyobb teret nyerni, érdemes megállni egy pillanatra, nem azért, mert már túl késő lenne, hanem éppen azért, mert még időben vagytok.

Hívj (+36 20 585 4898), vagy írj üzenetet (lelekpegazus@gmail.com)