A láthatatlan elvárás: mindig működni, akkor is, amikor már nem megy

Sok családban jelen van egy kimondatlan szabály, amiről nem beszélünk, mégis ott van;

Egy anya nem lehet beteg!

Illetve ha mégis, akkor is működnie kell, hiszen ugyanúgy fel kell kelni, ellátni a gyerekeket, főzni, szervezni, vagy „csupán” jelen lenni.

Legfeljebb egy kicsit lassabban, egy kicsit csendesebben.
De leállni?
Azt nem lehet!

„Majd ha jobban leszek…”

Ismerős mondat?

Az anya lázas, fáj a feje, kimerült, mégis megy tovább, ugyanis ott van a gyerek, a család és az a bizonyos belső hang, ami azt mondja:

• „Most nem eshetek ki.”
• „Nincs időm betegnek lenni.”
• „Majd pihenek később.”

Csak az a „később” sokszor nem jön el.

Sokszor mi van emögött?

Nem csak a körülmények sokkal inkább egy mélyen belénk épült működés:

• felelősségérzet
• megfelelési kényszer
• kontroll
• „jó anya akarok lenni” érzés
• és sokszor az a hit, hogy nélkülem megáll az élet

És néha tényleg meg is billen, mivel sok családban az anya az, aki:

• fejben tart mindent
• szervez
• emlékezik
• előre gondolkodik
• összetart

És valljuk be amikor ő kiesik, az egész rendszer bizonytalanná válik.

Azonban mi történik mindeközben az anyával?

Elfárad.
Kimerül.
Túlterhelődik.

És ami talán még nehezebb: nem engedi meg magának, hogy segítséget kérjen.

Mert:

• „úgyis gyorsabb, ha én csinálom”
• „nem akarok terhet rakni másra”
• „nem fogják úgy csinálni, ahogy kell”

És így egyedül marad még a saját nehézségeivel is.

A gyerek mit lát ebből?

Szerintem ez egy nagyon fontos kérdés, hiszen nem csak az számít igazán, mit mondunk, hanem az (is), mit mutatunk.

Egy gyerek azt látja:

• anya mindig bírja
• anya mindig megoldja
• anya akkor is csinálja, amikor rosszul van

És ebből könnyen egy ilyen minta alakul(hat) ki:

„Akkor vagyok értékes, ha mindig működöm.”
„A pihenés csak akkor jön, ha már nagyon nagy a baj.”

Lehet ezt másképp?

Igen, azonban tudjuk jól nem egyik napról a másikra, az első lépés nem az, hogy mindent átadunk másnak, hanem az, hogy észrevesszük, mi történik bennünk.

Például:

• Miért nehéz segítséget kérnem?
• Mitől félek, ha nem én csinálom?
• Mit jelent számomra az, hogy „jó anya”?
• Hol vagyok én ebben az egészben?

Az apró változtatások már önmagukban is sokat jelenthetnek, amikor megengeded magadnak, hogy lassíts, vagy kimondod, most nem vagy jól. Esetleg elfogadod, nem kell mindent egyedül megoldanod, és amikor bevonod a család többi tagját a feladatokba, még akkor is, ha nem tökéletesen végzik el azokat, mert ez nem a gyengeség jele, hanem egy új, fenntarthatóbb működés kezdete.

Hogyan segíthetek Neked?

Sok anya nem gyengeségből merül ki, hanem azért, mert túl sokáig viszi egyedül a terheket -ebben tudlak téged is támogatni;

• felismerd a saját működésedet
• megértsd a mögöttes mintákat
• oldódjon a bűntudat
• megtanulj segítséget kérni
• új egyensúlyt alakíts ki a családban
• és végre ne csak működj, hanem jelen is legyél

Mert nem az a cél, hogy mindent tökéletesen csinálj, sokkal inkább, hogy ne veszítsd el közben saját magadat.

Az anyák kimerültsége nem a gyengeségből fakad, hanem abból, hogy hosszú időn keresztül visznek mindent egyedül. Miközben megfeledkeznek arról, hogy ők is lehetnek fáradtak, elesettek, vagy akár betegek és ettől nem lesznek kevésbé jó anyák – sőt sokszor éppen ez teszi őket igazán hitelessé.